Hosszú szünet után, 2007. május 27-én újra egy komolyabb túrára mentem, felkészülendő az Alpok megmászására. Az terv a Bucegi Coştila völgyének a megmászása volt. A visszaútat a Fehér völgyben terveztük. Mivel ilyenkor a völgyek még tele vannak hóval, szükség volt hágóvasra, jégcsákányra, síbotra, kötélre, sisakra. Barni nem hozott hámot, így ő szólóban mászta meg az útat.
Felfele gond nélkül és könnyen haladtunk. Kombinált havas, sziklás és füves mászás volt. A legkomolyabb probléma az volt, hogy Zoli alatt bizonyos okok miatt beszakadt egy hóhíd és a hágóvassal csúnyán megsebezte a lábát.
Kb. 3 órás mászás után (4.5 óra a hegy aljából való indulástól) kiértünk a plató alatti párkányra, ahol egy órát pihentünk. Ezután átmentünk a Fehér völgybe, ahol újabb hosszú pihenő (vagyis lustálkodás) után elindultunk lefele.
A lefeleút, bár két órába se telt, sokkal kimerítőbb és nehezebb volt. Már az elején elcsúsztam a hágovas fogaiba beragadt hó miatt, de Zoli megtartott így puhán fékeztem le magam egy sziklánál. Ezután még óvatósabban, gyakori hágóvas pucolással mentem. A meredekebb szakaszoknál felülről bíztosítva, háttal ereszkedtem le. Ahol sziklán kellett lemászni, ott is fentről bíztosított Zoli. Ezek se voltak könnyű részek, az egyik helyen ráadásul ömlött a víz, ami a hóból olvadt ki, így teljesen eláztam. Az alsó szakasznál Zoli is elcsúszott, de megfogta magát, mielőtt a kötél megfeszült volna. Én is felvettem a fékező pozicíót, remélhetőleg sikeresen meg tudtam volna állítani, ha nem sikerül saját magának.
A völgy aljában egy újabb pihenő után visszaballagtunk az autóhoz, és örvendtünk, hogy sikeresen túlvagyunk ezen az úton. Sajnálatos a Zoli sérülése, de úgy néz ki túléli. Nekem még két nap után is izomlázam van, látszik, hogy nem jártam mostanában magas hegyen.