The Cobbler (Ben Arthur)
2007 júniusában Skóciában voltam, hogy részt vegyek az ez évi KDE konferencián, az aKademy 2007-en, Glasgowban. Úgy sikerült, hogy a konferencia előtt volt néhány nap szabad időm, és ezt ki szerettem volna használni, így kinéztem magamnak egy közel eső hegyet, melynek neve Ben Arthur, de The Cobbler (A suszter) néven is ismert, mivel az egyik csúcs egy kaptafára emlékeztet. A skót hegyek nem magassak, ez is csak 884m, viszont a tengerszintről kell felmenni. Így a megteendő szintkülönbség kb. 1700m oda-vissza, ami nem nagyon sok, de nem lebecsülendő. Sajnos rosszul indul az egész kirándulás két ok miatt is:
A túra Arrochar városából indul, ide Galsgowból busszal lehet jönni. 9:40-ko érkeztem, esőben. Az út a város másik végéből indul, egy nagy parkolóval átellenbe. A parkolóban egy térkép is található a környékről. Az út első szakasza egy kacskaringós, széles hegyi út (állítólag van egy merdekebb, egyenesebb régi út is). Ez erdőben kéne vigyen, de a fák ritkák és alacsonyak. A térdem már itt elkezdett fájni, de folytattam az utam.
Kb. egy óra járás után kiértem az erdőből és előszőr láttam meg a célt. Ekkor már eldöntött tény volt, hogy végigmegyek az úton... Innen kezdve egy jó ideig csak enyhén emelkedik az öszvény. Jelzés nincs, de az út egyértelmű és jól karbantartott. Minden vízátfolyásnál nagy kövek védik az ösvényt a beomlástól, a szélesebb patakrészeken (és jó sokszor át kell menni a vízen) még egy kő oda van rakva, legyen mire lépni. Egyes meredekebb szakaszokon kőből kirakott lépcsők is vannak...
30-40 perc után az út kettéágazik. Előre, a Ben Arthur és Bein Narnain közötti nyeregbe megy a fő út (itt is fel lehet menni), balra a patakon át, egyenesen a hegy közepe fele tart egy másik. Ez utóbbit választottam, és bár egy ideig jól követhető, egyszer csak eltűnt. Nem lévén más lehetőség, egyenesen elkezdtem mászni a gerinc fele egy köves, vízes helyen. Jól választottam, hisz közbe-közbe mégis csak feltűnt az ösvény. A gerinc alatti szakaszon, kb. 20 perc után már egyértelmű volt, hol kell menni. A legfelső részen, miután elhaladtam egy barlangszerű lyuk mellett, itt is kövekből kirakott lépcsőfokok fogadtak.
A gerincre pont délkor értem fel. Ez 2 óra 20 perc lassú tempót jelentett az Arrochar-i buszmegállótól. Innen két lehetőség van: jobbra felmenni az északi csúcsra, balra a déli és középső csúcs felé indulni. Itt már rengeteg ösvény, csapás van, mindenki ott megy, ahol jobbnak látja. Én előszőr a déli csúcs felé indultam. Megálltam ebédelni a középső, legmagasabb (884m) csúcs sziklája alatt. Ezt "szem"-nek (The Eye) is nevezik, mert két, majdnem szimmetrikus lyuk van a sziklában. Megmászására a térdem és a vizes, csúszós szikla miatt nem vállalkoztam. A módszer a következő lenne: a jobb oldali lyukon kell átmászni, ezután kiérsz egy vékony párkányra (alattad meg jó néhány méteres szakadék), majd onnan fel lehet menni a keskeny tetőre. Vissza ugyanott...
Kis pihenő után elindultam a déli csúcs felé. Az út lefele vezet egy ideig, és már itt kiderült, hogy a visszaút nem lesz könnyű a térdem miatt. Elértem a déli csúcs tömbje alá, és bár a leírások szerint egyszerű felmenni, nem láttam az útat, illetve amit láttam az sziklamászásként folytatódott. Kedvem se volt keresgélni, így visszaindultam az északi csúcshoz. Ezt könnyű megmászni, bár a sok ösvény miatt néha az ember a nehezebbet választja (így törtnént velem lefele, nem kaptam meg azt, ahol felmentem). Egy óra után egy kevéssel értem ide, és sajnos a gyönyörű kilátás helyett csak a ködbe burkolózott másik két csúcsban "gyönyörködtem".
Lefele a hegy tulsó oldalán, az elején említett nyereg felé indultam. Egészen a nyeregig lépcsők vannak... Magát az utat nem részletezem, számomra egy gyötrelem volt visszaérni Arrocharba. Az északi csúcstól Arrochar bejáratáig 3 orát tartott az ereszkedés, onnan meg még jó sok percet míg elértem a buszmegállóig. Mivel busz csak pár óra múlva volt, egy Ben Arthur's Both nevű panzió kocsmájában ütöttem el az időt (és melegettem, mert teljesen át voltam ázva). A buszmegállóban állva kiderült, hogy jó időben innen tényleg látszik a Ben Arthur.
Megérte? Meg. Nem volt annyira látványos a köd miatt, de ez benne van a pakliban. Viszont érdekesek ezek a skót hegyek. Alacsonyak, mégis alpesi jellegűek. Jól látszanak a növényzeti szintek, és a különböző erdősávok nagyon rövidek. Jó időben meg valószínű gyönyörű a kilátás a többi hegy, a tavak és az Atlanti Oceán felé.
 Arrochar |
 Loch Long Arrocharnál |
 Loch Long és a hegyek |
 Az első, "erdős" szakasz |
 Loch Long |
 Széles út visz a csúcsra |
 Megjelenik a Ben Arthur |
 Zöldelő domboldal |
 Apró vízesésekkel teli patak a Cobbler előtt |
 A Cobbler (Ben Arthur), kissé ködben. A legmagasabb (884m), középső csúcs kevésbé látszik. |
 Ködösödik a hegy |
 A Bein Narnain oldala |
 A nyereg a Ben Arthur és Bein Narnain között |
 Felhő a Cobbler tetején |
 A mászosabb rész |
 A déli csúcs |
 Bein Narnain |
 Egy mellékgerinc |
 Az északi csúcs |
 Egy lyuk az északi csúcs alatt |
 A Cobbler mögötti rész |
 A gerinc, déli irányba |
 Az északi csúcs a gerincről nézve |
 Kitekintés a gerincről a Loch Long irányába |
 A déli csúcs a gerincről |
 A középső csúcs a gerincről |
 Loch Lomond, fentről |
 A legmagasabb pont |
 Kukucskálás az egyik szemen keresztül |
 A gerinc sziklás szakasza (a "szem" hátulról) |
 Juh a gerinc alatt |
 A déli csúcs felé vezető szakasz |
 A középső csúcs, dél felől nézve |
 A déli csúcs alatt |
 A déli csúcs |
 A szem és a mögötte levő sziklafal. |
 A szem, szemből |
 Az északi csúcs tetején |
 Lenézve az északi csúcsról |
 A hegy többi része már ködben van |
 Az út, az északi csúcsról nézve |
 Lefele a gerincről |
 A lefele vezető rész |
 Hegyek a Cobbler mögött |
 Lépcsők visznek le a Bein Narnain felé |
 Lépcsők a Cobbleren |
 Skót hegyek |
 Kővel kirakott átfolyás |
 Az erdei út |
 Ereszkedés a tó felé |
 Loch Long |
 Arrochar, messzebbről |
 Skót útjelző oszlop |
 Közeledek Arrocharhoz |
 Rókaszobor az út elején |
 Arrochar-i Ben Arthur panzió kocsmája |
 Ben Arthur panzió |
 A Cobbler, Arrocharból |